<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<rss version="2.0" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/">
	<channel>
	  		  <title><![CDATA[ildiko0422 friss bejegyzések]]></title>
	    <link><![CDATA[http://.blogter.hu/]]></link>
	  
	 
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[A koromfekete kutya]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/488094/a_koromfekete_kutya]]></link>
  	   <description><![CDATA[December 12. - Este 22.00 óra
A munkahelyemről hazafelé tartok. A közeli buszmegállóban áll néhány ember és köztük, valamint az úttesten nyugtalanul futkos egy rövidszőrű, kis termetű kutya. Amikor elhaladok mellettük, jön velem. Először idegesít a jelenléte és azt gondolom, hogy biztos érzi a kaja szagát a táskámon. De aztán kizárom, mert előttem halad. Néha megáll keresztben és úgy kell kike...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Tue, 27 Dec 2011 22:56:08 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Ölelve dobtál el...]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/487731/olelve_dobtal_el]]></link>
  	   <description><![CDATA[Miért kereslek még mindig az utcán? Hátha meglátlak valahol... Magamat kínzom.
Miért zaklat fel, ha mégis látlak? Vagy ha rólad hallok... Szánalmas vagyok.
Mert benne élsz te minden kimondott szavamban, a mozdulataimban. A tárgyakban, melyek körülvesznek. A könnyekben, amelyeket nem az öröm csal az arcomra. Bár nem miattad... mégis ott vagy bennük.
Mert benne élsz minden szomorú pillanatomba...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Thu, 22 Dec 2011 20:09:45 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Eltévedt gyermek]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/487152/eltevedt_gyermek]]></link>
  	   <description><![CDATA[Üresnek lenni... Valaki miatt. Mennyire tudtam, mennyire értettem mit jelent ez... Mintha csak egy külső burok létezne rajtam és odabent semmi. Mechanikus funkciók, egyszerű gépezet. Sötét gondolatok, semmi érzelem. Lelketlen robot... Minden mindegy...
Feltűnt egy hiéna... Izgatottan kerülgetett, méregetett, nyálát csorgatta a húsomért. Heteken át. Miért is ne dobtam volna oda magam? Egy üres ...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Wed, 14 Dec 2011 19:14:44 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Pierre Lamaitre - Téboly]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/487147/pierre_lamaitre_-_teboly]]></link>
  	   <description><![CDATA["Különös módon nem álmos, és fáradtságot sem érez. Lehet, hogy majd később tör rá. Rögtön nekilát a belső terem padlójának. Akár egy gép. Kiveszed a rongyot a vödörből, nem gondolkozol. Kicsavarod, a padlóra teríted. Amikor kihűlt, megint belemártod a vödörbe, és kezded elölről az egészet. Nem gondolkozol. Kiüríted a hamutartókat, gyorsan áttörlöd, és visszarakod őket a helyükre. Mindjárt idejö...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Wed, 14 Dec 2011 17:24:17 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Michal Viewegh - Regény nőknek]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/485732/michal_viewegh_-_regeny_noknek]]></link>
  	   <description><![CDATA["Nincs üresebb a hiábavalóan ölelésre tárt karnál."
"Ez majdnem mindig így volt Rickie-vel: amikor hallgatott, és én elnéztem csinos pofiját, őszinte szerelmet éreztem iránta. Csakhogy előbb-utóbb megszólalt - és nekem kezdett olyan érzésem lenni, hogy az egész kapcsolatunk óriási tévedés."
"A magasabb kor előnye az önismeret magasabb foka. Konkrétan a negyvenéves kor az élet egyensúlyának cs...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Sun, 27 Nov 2011 11:32:52 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Alteregó]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/483307/alterego]]></link>
  	   <description><![CDATA[Annyian vannak... és egyik sem...
Szeretnének... de én nem akarom...
Mert senki nem tudja túlszárnyalni... bárhogyan szeretném...
Legutoljára kilencet számoltam. Ez azoknak a pasiknak a száma, akik vakaróznak, vagy akarnak valamit. (Hogy mit? Azt most ne részletezzük... Maradjunk annyiban, hogy mindegyik mást.)
Látom, amikor a munkahelyemen vagyok és kinézek az ablakon. Elmegy a céges autóv...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Fri, 28 Oct 2011 18:22:31 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Szennyes ügyek]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/481279/szennyes_ugyek]]></link>
  	   <description><![CDATA[Az emberek megtalálnak, elmondják nekem ügyes-bajos dolgaikat, problémáikat, rámbízzák a titkaikat. Mert tudják, hogy én nem pofázok. Mert hamarabb elárulok magamról valamit, mint hogy más titkát kiadjam. Ez néha már olyan, mintha egy pszichológus lennék. Akiben megbíznak, akihez fordulnak, ha baj van. Aki persze, hogy segít, de akit köt az orvosi titoktartás. Csak őt nem hallgatja meg senki......]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[2]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Sun,  2 Oct 2011 20:23:51 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Ajtók]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/479321/ajtok]]></link>
  	   <description><![CDATA[Csitulj szívem, nyugodj le szépen. Hallgass elmém, túl nagy a zaj odabenn. Csend kell, békesség.
Túl sok ajtó maradt nyitva, túl sok új nyílt ki hirtelen. Hiába csaptam be néhányat, lassan - idővel kitárultak ismét, még mielőtt észrevettem volna. Átjáróház a szívem és az elmém. Huzat süvít a fülemben... és elnyom mindent...
Tudom az ajtókat, melyeket kell bezárnom. Szinte mindet. Egytől-egyig...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Mon, 12 Sep 2011 23:12:20 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Mágneses vonzásban]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/478280/magneses_vonzasban]]></link>
  	   <description><![CDATA[Két büszke, önző ember. Egoisták. Álarcokat viselnek, talán hogy eltakarjanak valamit. A gyengébbik ént odabenn. Amely sebezhető, ha valakinek felfedik. Nem szívesen teszik ezt... De az álarc ápol és eltakar...
Akaratos és logikus emberek. Magabiztos, erős karakterek, bár elsőre hidegnek tűnnek. Sokban hasonlítanak.
Amikor leveszik az álarcokat és kinyílnak, valamilyen síkon társra találnak a...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Mon, 29 Aug 2011 12:22:10 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Emberi játékok]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/478143/emberi_jatekok]]></link>
  	   <description><![CDATA[Lelketlen világ... Minden annyira megváltozott körülöttem. Burokban éltem volna eddig a két férfi mellett? Minden közeledést elhárítottam, elzártam a felém vezető utakat.
De most, hogy nincs mellettem senki... Nyitva hagyom az ajtókat, végre kinézek az ablakon, kilépek a csigaházból és idegen világ tekint rám. Ismeretlen erkölcsök... Hideg emberek...
Életünk első találkozása. Szemmel követek ...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[2]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Sat, 27 Aug 2011 16:23:52 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Aztakutya]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/477544/aztakutya]]></link>
  	   <description><![CDATA[Iwiw-en kaptam egy üzenetet egy ismeretlentől. Kb. két percen keresztül nem tértem magamhoz utána. Pislogtam döbbenten. 
Hányingerem van ettől a világtól. Hogy így mennek a dolgok. 
A levél számomra sértő. Überpofátlanság. Csöppet sem kívánok diszkrét lenni. Íme, itt van a teljes szöveg. A tárgy a következő volt: Érdeklődés...
"Szia!
Ne haragudj, hogy zavarlak Úgy látom, hogy egyedülálló va...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[3]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Sat, 20 Aug 2011 20:06:03 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Magányos farkas]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/476879/maganyos_farkas]]></link>
  	   <description><![CDATA[Semmi sem jó. Semmi sem szép.
A barátok akkor jönnek hozzám, ha tanács kell, vagy baj van. Amúgy meg mindenki nagy ívben leszarja a fejem. Meg azt is, hogy mi van velem. Elegem van már. Én törődjek mindenkivel, velem meg senki. Pedig annyira nyomorultul érzem magam...
Elüldöztem magam mellől minden férfit. Nem akarok játszadozni, nem kellenek a rajongók. Ez már kevés. Mit érek velük?
Nincs a...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[1]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Sun, 14 Aug 2011 23:29:44 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Edgar Allan Poe - A holló]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/475104/edgar_allan_poe_-_a_hollo]]></link>
  	   <description><![CDATA[A holló
(Babits Mihály fordítása)
 
Egyszer - únt éjfél közelgett - bóbiskoltam elfelejtett
Tudományok furcsa könyvén, ellankadva terhesen,
Fejem csügge... egyre jobban... s im egyszerre ajtóm roppan,
Mintha egy kéz félve koppan - dobban ajtóm csöndesen.
S szóltam: &bdquo;Éji vendég toppan küszöbömre csöndesen:
- Az lehet, más semmisem.&rdquo;
 
Ah, jól emlékszem valóban! Tél volt, bú...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Wed, 27 Jul 2011 17:54:43 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Eldobható játékok]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/475100/eldobhato_jatekok]]></link>
  	   <description><![CDATA[Érzem, ha a közelemben van. Ritkán látom, de érzem őt. Hiába vagyok mással, beugrik a név, az arc, elkezdem keresni őt és meg is találom.
A mellkasomban még ott a fájdalom, amely néha viharos tombolásba megy át. Szeretném olykor kitépni onnan, eldobni, elfelejteni, hogy valaha is létezett. De nem tehetem. Hozzám tartozik már. Belémivódott... a minden bánatot elűző pillantás... a mozdulatok... ...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Wed, 27 Jul 2011 16:11:00 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Bábok...]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/472484/babok]]></link>
  	   <description><![CDATA[A kolis
Írok az üzenőfalára fészen kétszavas névnapi köszöntőt. Udvariasságból. Pár perccel később rámír. Nyomul, beszól, hergel, nem enged el. Órák alatt durván elfajulnak a dolgok. Játszani akar velem és legyőzni. Mondjak versenyszámot és tétet. Ha neki kellene, akkor a szám 69 és így mindenki nyer. Amikor leosztom, hogy rossz emberrel próbálkozik ez ügyben, rájön, hogy meg akar hódítani. Me...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Sun, 10 Jul 2011 12:35:32 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Élvezeti cikk]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/472047/elvezeti_cikk]]></link>
  	   <description><![CDATA[Az vagyok én. Úgy gondolom. Egy különleges és egzotikus élvezeti cikk. Amit mostanában mindenki a magáénak tudna szívesen.
A világnézetem "kissé" megváltozott. A legdurvább az egészben, hogy ahelyett, hogy tiltakoznék ellene és vallanám továbbra is a régi elveimet, lassan kezdem elfogadni és egyre jobban magaménak érezni. Azt, hogy a test pusztán élvezeti cikk. Szörnyű bevallanom, de így van. ...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Tue, 28 Jun 2011 19:15:39 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Vajon]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/471289/vajon]]></link>
  	   <description><![CDATA[Ősz van a szívemben...
... és elhullik minden. Minden, mi fontos volt. Szavak, tárgyak, egy érzés... feledésbe merülnek mindannyian. Sok ki nem mondott szó, meg nem tett dolog, el nem csókolt csók. Egy név csupán, de oly' sokat jelent. Félek kimondani, még magamban is. Mert rettentően fáj. Az emlékek szétszakítják a mellkasom. Vajon ha a felejtésnek ára lenne, mennyit kellene fizetnem?
 
Tél...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Mon, 20 Jun 2011 10:58:06 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Döbbenet. Fogalmam sincs, ki ő]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/470804/dobbenet_fogalmam_sincs_ki_o]]></link>
  	   <description><![CDATA[Napok óta, vagy hetek óta... nem is tudom mióta írom ezt a bejegyzést. Ideje, hogy befejezzem és kitegyem:
 
Éreztem... Nem. Inkább tudtam. Hogy vissza fog táncolni. Hozzá.
Amikor anyának mondtam, hogy várom, mikor fogja kitenni az üzenőfalra, hogy újra vele kapcsolatban, anya csak legyintett. És tessék. Másnap... megjelenik a falon, 23 másodperc, lájk. Az első sorból tapsolok neki.
Amíg ő ...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Wed, 22 Jun 2011 14:29:37 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Néha...]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/470579/neha]]></link>
  	   <description><![CDATA[Olyan sok minden jár a fejemben... amiket le kell írnom. Ki kell írnom magamból...
Sok minden történt. Kissé átalakult a világnézetem. Kezdem megérteni az életet. Az utat, amin járok és a célt, ami elkerülhetetlen.
A nyakláncot, amiről sokáig hittem, hogy megvéd a bajtól... levettem. Végérvényesen. Olyan sok minden történt, amelyekről azt gondoltam, megerősítenek. Talán valóban így van. De a ...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[0]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Sat, 11 Jun 2011 11:41:29 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  	  <item>
	     	   <title><![CDATA[Vigyen a szél...]]></title>
  		 <link><![CDATA[http://maylo.blogter.hu/469723/vigyen_a_szel]]></link>
  	   <description><![CDATA[Azon a délutánon, amikor rá kellett döbbennem, hogy hiába várok rá...  Azon a délutánon lekevert nekem az élet két hatalmasat, amitől először  seggre estem, aztán elterültem a padlón...
Előtte két hétig sírtam. Az első napokban szinte semmit nem ettem és nem tudtam aludni. Anyukám nem bírta tovább nézni és benyugtatózott két éjszaka egymás után. Könnyedén rá tudtam volna szokni a nyugtatóra.  ...]]></description>  		 <commentNum><![CDATA[2]]></commentNum>
  	   <pubDate><![CDATA[Wed,  1 Jun 2011 07:48:06 +0200]]></pubDate>
	   	  </item>
	  
	 
	</channel>
</rss>
